1969-ben születtem Sárospatakon, a gimnáziumot helyben, a tanítóképző főiskolát Debrecenben végeztem. Rajzos csoportba jártam, de a művészet nem csupán, mint tantárgy érdekelt; egy hasonlóan lelkes csoporttársammal egyre több időt töltöttünk a műteremben, festegettünk, rajzoltunk, egyre mélyebbre ástuk magunkat a különböző képzőművészeti eljárások, technikák világában. Mestereink, művésztanáraink biztattak, támogattak bennünket, megrendezhettük első kiállításaikat, különórákra jártunk hozzájuk (én még egy rövid szobrász-kurzust is elvégeztem). Később – már a főiskola befejezése után – művésztelepekre is meghívást kaptam. Ahogy mondani szokták „beindult a szekér”, akkoriban én is elhittem, hogy van valami ebben a „tehetség”, meg hogy „felszínre tör”, aztán „miénk a világ” dologban.

Kitartó soha sem voltam igazán. Hamar rájöttem például, hogy a színekkel való pepecselés nem nekem való, egyre inkább a grafika kezdett érdekelni: kevés, gyakran minimális eszközzel kifejezni a gondolatot. Ekkoriban kezdtem el nyomatokat készíteni, leginkább modern, elvont témájúakat.
Persze, ahogy lenni szokott, amikor már úgy voltam vele, hogy „az Isten se ment meg attól, hogy iszonyú nagy művész legyek”, félig kényszerből, félig kalandvágyból otthagytuk az ország keleti felét, és Mezőszentgyörgyön kötöttünk ki. A teljesen új környezet és teljesen más jellegű kihívások hatására a rajzolás iránti vágy egyre inkább alábbhagyott, az iskolában tanítottam ugyan, magamnak is rajzolgattam, de nagy terveim már nem voltak.
2014 nyarán aztán egy festőművész barátom elcsábított az általa szervezett dégi alkotótáborba, ahová bár vonakodva mentem el, de aztán újra „előkerültek a metszőkések”, s a szép táj, a kellemes hangulatú esték és a baráti légkör inspirálta néhány friss linómetszettel tettem egy lépést visszafelé (nem rossz értelemben), vagy talán előre.

Alkotások